SzÁrnyadó oltalom(b)
Önző módon saját, kedvenc, Goethe-től származó idézetemmel kezdem: „A legtöbb, amit gyerekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak.”
A gyökerek földbe, a lombkorona égbe kapaszkodik, idővel a fiókáikat tanítgató, szárnypróbálgató, madarak lelnek otthonra benne… a törzsnek pedig itt vagyunk mi, a jelenidő felnőtt (sokan ebben az iskolában felnőtt) tagjai.
A szülői közösség összefogásának köszönhetően egy szép márciusi, napsütötte „ledolgozós” szombat délután, az iskola udvarára négy, fatanodából épp kikerült gömbkőrisnek és egy hársfának készítettek az új iskolájukban lakhelyet. Nagy és kis kezecskék fogtak össze, hogy a facsemeték otthonra leljenek.
Négy fa alapítványi, egy nagyobb pedig személyi jövedelemadó visszatérítésből felajánlott összegből került megvételre.
Vidítsák a szemet, szívet tavasszal pattanó rügyeikkel, oltalom(b) legyen mindegyik a forró nyári napokon táborozó gyerekeknek, színesítsék a borongós őszi napokat, ágaikkal öleljék a hópihepárnákat télen.
Legyenek ezek az épp gyökeret eresztő kis fiatal fák szimbólumok. Iskolánk névadója Pilinszky János. Ő is fordította Simone Weil (francia írónő, filozófus) szövegeit, szoros kapcsolat is fűzte hozzá. Tőle idézem ezt a szép gondolatot:
„A meggyökerezés a legfontosabb és legismeretlenebb szükséglete az emberi léleknek… Az emberi létezés valóságos, tevékeny és természetes szálakkal gyökerezik a közösségben, mely a múlt értékeit elevenné teszi, és a jövőre vonatkozó sejtelmeket őrzi. Természetes begyökerezettség ez, hely, születés, hivatás, és környezet egyaránt segíti. Az embernek azonban többszörös begyökerezettségre van szüksége. Szüksége van az erkölcsi, szellemi, és lelki életterületek teljességére, azon a környezeten keresztül kapcsolódva hozzájuk, melynek természetes polgára.”
Vigyázzunk a kőrisekre, hársra, óvjuk a jövőnek, az eljövendőknek!
Kép, szöveg: Bea néni Fotók a GALÉRIÁBAN
