Készítem a kiszebáb alapját… Kicsik még a harmadikosok, most még erősebb felnőtt kéz kell, jövőre már együtt csináljuk, közösen a „nagy kicevicét”...
A bábot egyre jobban gúzsba köti a spárga, a gondolataim viszont egyre szabadabban kószálnak. Valamit tudhattak régen… Mondhatnánk a régmúlt pszichológiájának: belekötözték, gyömöszölték, ráolvasták a bút, bánatot, betegséget, aztán tűz égette, víz elvitte a friss tavaszi szellővel együtt.
Megszabadultak minden rossztól. Hitték is, nem is, ki tudja..., mindenesetre megkönnyebbültek.
A minden rosszat vivő bábu újságpapírból kis kezekkel is könnyen készíthető: gyűrögették, kötözték, alakítgatták a 3. évfolyamosok a tanító nénijükkel, 2. b osztályosok Auguszta nénivel.
Szandi, Timi néni elsősei, és a 2.a osztályosok kis cetlikre írták fel, hogy mitől szeretnének megszabadulni, a felsősöknek Anett néni festett „mindent vivő” banyát. A 3. b osztályosok elkészítették a hirdetményt, mellyel a kikiáltók az összes termet végigjárták:
Figyelem, figyelem!
Közhírré tétetik!
Az iskola udvarán nagyszünetben
kiszebáb égettetik
Akinek van búja, bánata, hozza ki,
hadd vigye el a rút boszi.
Haj ki kisze, haj!
Kiszebabánk ruhái közé elrejtettük a nyavalyáinkat, tavaszhívogató dalocskákkal kísérve végigvittük az iskola folyosóján, ki az udvarra, hogy megtörve a húsvéti ünnepkör csendességbe burkolózó időszakát, ebben az évben is felelevenítsük ezt a virágvasárnaphoz köthető szokást.
Régen, ezen a húsvét előtti vasárnapon, a lányok kiszebabát készítettek szalmából. Mise után, vagy délután végigvitték a falun, be-bekopogtatva házakhoz, ruhát kértek a babára. Aki nem adott kiénekelték. A falu szélén vízbe dobták, vagy elégették (a ruhákat persze leszedve).
Haj ki kisze haj,
jöjj be sódar gömböce!
Kivisszük a betegséget,
behozzuk az egészséget
Haj ki kisze haj,
jöjj be sódar gömböce!
Jöjjön a tavasz! Vesszen a tél!
- énekelte és skandálta az egész alsó tagozat. Közben meggyújtottuk, elégettük, vigye el minden bánatunkat, betegségünket, bajunkat, szomorkánkat a pernyével együtt a szél.
„Bújj, bújj, zöld ág zöld levelecske, nyitva van az aranykapu…” énekeltük visszafele. Kinyitottuk a zöld ágas kaput a tavasznak.
Csak mielőbb bújjon be rajta és maradjon sokáig a vendégünk…
A kiszézésről további fotók a GALÉRIÁBAN
Kép és szöveg: Szabó Bea
