Kicsi cipész műhelye az iskolában

Két cipész nyúlcipőt húzott s Törökszentmiklósról Nyúlra futott, hogy a kicsi cipész vándorműhelyét hét határon, fél országon keresztül cipelve egy fél nap erejéig a nyúli Pilinszky János Általános Iskola aulájában lecövekelve egy lassan feledésbe merülő mesterséget mutasson be az alsó tagozatos diákoknak.

Óráról órára más osztályok érkeztek, hogy a cipészélet egy-egy szeletkéjét meghallgassák, eszközeit megfoghassák, használati tárgyait kipróbálják. Egy időutazással felérő tárlatot láthattak a gyerekek „igaz mesével”.

Cipőt, csizmát talpalok
Kipp-kopp, kipp-kopp kopogok
Találd ki, hogy ki vagyok.

Tudjuk, tudjuk ő a cipész… De meddig tudjuk még? S tudjuk-e még, hogy milyen a suszterszék? Mi a kaptafa, a kaptavas, a sámfa, a cipész ár, a görgős vasak, a rádli?

Tessék gyorsan kitalálni
Szárnyas cipő vagy papucs?
Nem, nem Hermész vagy Perszeusz…

Magyarországon a 18. és a 19. században az egyik legjellegzetesebb, de mindenképpen a leggyakrabban előforduló szakma volt. Ekkor még a nagyobb falvakban is több, ezzel foglalkozó mester dolgozott, úgy ahogy Nyúlon is… Az idősek elbeszéléséből tudjuk, hogy községünkben is kalapáltak, lyukasztottak, talpaltak, sarkaltak, foltoztak szorgos kezű cipészek, suszterek. (Például a Polgármesteri Hivatal mellett, körülbelül a jelenlegi konyha helyén: Gunyhó Lajos, Király Ernő, Farkas Pál; Varga István; a Rákóczi telepen Németh Rezső, az Alsó-Héma utca kanyarulatánál László Jóska bácsi, a Kossuth utcán Váczi Béla, Petőfi utcában Jakatics Jóska bácsi.)

Ezt a mesterséget mutatták be a meghívott „mesterségőrzők” a gyerekek életkori sajátosságainak megfelelően, mesébe ágyazva és interaktív módon, mintha időutazók lennénk: egy igazi múlt századi kicsi cipészműhelybe csöppentünk, hogy meglessük a mestert munkája közben.

Radeczky Erzsébet a cipészes múltmentő kutatás zászlóvivője, a „Kicsi cipész” vándorkiállítás céljáról elmondta: „Csipkerózsika álmából ébresztettünk föl egy cipészműhelyt, majd egy város cipészmestereitől megőrzött tárgyakkal kiegészítve utazó múzeummá alakítottuk. A célunk, hogy megőrizzük és bemutassuk a hagyományos kézműves cipész szakma tárgyait-eszközeit a kortársainknak, köztük kiemelten az óvodás-iskolás fiatal generációknak. Az országban egyedülálló programot egy saját múltmentő kutatásra építettük. Muzeális értékű, eredeti, egyedi, sérülékeny és pótolhatatlan tárgyakkal dolgozunk. Bemutatunk egy eredeti „panglin” (cipészasztalon) cipész szerszámokat és kellékeket. A fiókban és praktikus tárolókban vasszegek, faszegek, spiccvasak, cipősarkak javításához használt flekkek és fémgyűrűk vannak. Kiállítunk szabásmintákat, 80-100 éves antik kaptafákat valamint 30-50-70 éves, ősi faszeges kézműves technológiával készült lábbeliket.

Látható szegre akasztott ragasztós cipészkötény és svájcisapka, bőrdarabok, talpbetétek, cipőkrém, cipőkefe és sok más egyéb. Mindent korhű állapotban, a maguk természetes egyszerűségében mutatunk meg.

Ízelítőt kapnak a gyerekek a néhai cipészműhelyek látványából. Minden bemutatott tárgynak története van. A tárgyak mesélnek…és mesélünk mi is. Interaktív elemekkel színesített „igaz mesét” mondunk osztályoknak cipészinasokról-segédekről- mesterekről és csizmadiákról.

 

Kolléganőmmel Szász Veronikával megkérdeztük harmadikosainkat, mi tetszett, mi fogta meg őket a mesélő kiállítás kapcsán.

Mesélnek a gyerekek, rajzaik, meg a galériában a képek.

Petra: Amikor bemutatták a cipőket, meg a táblákat, meg a cipődíszítést megmutatták, hogy milyen eszközökkel csinálják. Még az tetszett, amikor a szájába tette a faszeget.

Ádi: Amikor megmutatta a Laci bácsi, hogyan talpalják a cipőt.

  1. Gergő: Én sajnos akkor pont nem voltam itt, de a filmet megnéztem, és az tetszett benne, hogy Csoszogi bácsi jót tett egy családdal.

Leila: Sok-sok szerszám tetszett, mert én még ilyeneket nem láttam. Meg a kaptafa, a sámfa, mert még sosem hallottam ezekről. Tetszett még, hogy ki is lehetett próbálni.

Emese: Legjobban a suszterszék tetszett, meg a babacipők.

Hanna: Nagyjából az egész tetszett, amikor azt mondta Erzsi néni, hogy régen egy életen át hordtak egy csizmát, vagy cipőt. Ez olyan megdöbbentő. Meg még az, hogy olyan nagy kézzel készítettek olyan pici babacipőt.

Emma: Amikor elmagyarázták hogyan kell felrakni a cipőt a kaptafára, meg a pici babacipők.

Kira: Tetszett, amikor mesélt a Laci bácsi a cipőkről meg a katonákról, a Fülöp hercegről. Nagyon tetszett az Anna nénis történet, hogy egy kislány is lehet cipész.

Boti: Az tetszett a legjobban, amikor megmutatta, hogy rakják a talpát rá a cipőre. Meg még az, hogy nem vasszeget raktak bele, hanem faszeget. Hallottam már ilyenről, de még sosem láttam.

Linda: Amikor mondták, hogy egy kislányból az Annából hogyan lett cipész , és milyen cipőt csinált magának. A babacipők tetszettek még, meg a nagy barna csizma. Olyan kis faszegeket még nem láttam azelőtt.

Dorina: Nagyon tetszett, amikor beütötte azt a pici faszeget, ilyent még nem láttam, meg ahogy elmesélték hogyan készülnek a cipők.

Mira: A faszeg tetszett, mert még sosem láttam ilyent. Meg az, hogy Anna magának készített cipőt.

Katica: Az egész tetszett, meg az, hogy utána meghallgattuk és megnéztük a Csoszogi az öreg suszter című mesét, amit az én könyvemből mesélt el a Bea néni.

Anett: Több szerszámot megismertünk, amit korábban nem is láttunk. Tanulhattunk régi emberekről, hogy milyen foglalkozással keresték a kenyerüket.

Alexa: Tetszett, hogy megismerhettem hogyan készül a cipő, meg nekem az is érdekes volt, hogy a szerszámokat használták és közben mondták, hogy mire való.

Noémi: Az tetszett, amikor a magassarkúval kopogott a néni.

  1. Zsombor: Amikor mondta, hogy a szájukba tették a faszeget és ő is úgy tett, bevette a szájába a faszeget, hogy jó dagadt legyen. Aztán mutatta, hogyan verte bele a cipő talpába.

Réka: Ahogy kalapált és a szerszámokat megnézhettük közelről.

Maja: Mindent elmeséltek a mesterségről, meg nagyon szépek voltak a cipők. Igazán a lovaglócsizma tetszett.

Berci: Az érdekelt, amikor a kaptafa használatáról beszélt, meg hogyan dolgozott vele.

  1. Hanna: A lovaglócsizma nagyon tetszett.
  2. Hanna: Nekem minden tetszett amit ott hallottam, láttam.

Enikő: Nekem a kopogós cipő tetszett, hogy azt egy lány csinálta magának.

Szabó Bea, Tóthné Szász Veronika és a harmadik évfolyamosok