Búcsú a nyúli iskola építőjétől, a jeles sportvezetőtől: Józsa Károlytól

„Mondom néktek: mi mindig búcsúzunk.
Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja…….”

(Reményik Sándor)

Szomorú szívvel fogadtuk a hírt, hogy hirtelen, váratlanul végeztetett be a sors. A sors, amely a fáma szerint mindannyiunk számára megírattatott. A búcsú pedig kimondhatatlanul fájó. Hangtalan szavak ülnek torkunkban, könnyekbe burkolva, melyet a gyász hatalma tart fogságában.

Köszönet hangján szólok azok nevében, akik tanítványaid, kollégáid voltak Nyúlon és Győrben, a lakóhelyen élők, a település nevében, ahol hosszú évtizedeken át éltél.

Búcsúzunk a Tanártól, aki a pedagógus hivatás minden tudományával felvértezve nevelte és oktatta diákjait, aki a szakma minden fortélyát ismerve nyerte meg tanítványait. Következetessége, szigora rendkívüli humánummal párosulva valódi tekintélyt és tiszteletet vívott ki a gyermekek és szülők körében.

Búcsúzunk a Kollégától és Igazgatótól, falunk első díszpolgárától, aki példaértékű szakértelemmel, felelősségtudattal vezette tantestületét, akinek semmi sem kerülte el figyelmét, mert nagyon jól ismerte kollégáit. Ha kellett, korrekt bírálatokkal, szakmai tanácsokkal, ha kellett barátságos emberi szóval segítette őket mindennapi munkájukban. Támogatta az újító pedagógusokat, egyengette a pályakezdő kollégák kezdeti lépéseit.

Búcsúzunk az Embertől, aki életével mutatott a példát, akit érzékenynek és szigorúnak ismertünk, de szívesen anekdotázott, szerette a társaságot, a jókedvet. Idejét szívesen töltötte barátai körében, családjával, sporttársaival. Leghűségesebb szurkolója és támogatója volt a csapatnak, a nyúli sportkörnek. Szemmel tartotta a település fejlődését, véleményével, tanácsaival formálta azt. Szívesen fogadta a meghívást a községi, iskolai rendezvényekre, osztálytalálkozókra. A múltbéli emlékeiből, előadásaiból tapasztalatokat szerezhettünk.

 Emlékeinkben megőrizzük a felejthetetlen egyéniséget, a mosolygós, mindig barátságos arcot.

Mert az Úr nem hagy el senkit örökre. Noha gyászt hoz, együttérzést is tanúsít el nem múló szeretetének nagysága szerint. (Siralom 3:22-26; 31-32, NLT)

Józsa Károly Nyúl település szülöttje, aki tanulmányait a helyi általános iskolában végezte. Közel hetven évvel ezelőtt képesítő vizsgát tett a Győri Tanítóképzőben, és ezzel megszerezte pedagógusi diplomáját.

Pályafutásomat a Somogy megyei Tengődön kezdtem, mivel akkoriban úgy volt, hogy ahova kijelöltek, oda kellett menni. Nagyon szerettem volna szülőfalumban tanítani, ezért folyamatosan kértem áthelyezésemet. Ha Nyúlon nem is, de egy évig taníthattam Écsen. Ezután Győrbe tettek, a Városi Úttörőház vezetésével bíztak meg” – idézte fel pályakezdő éveit egy riportban.

1963 és 1975 között a nyúli Általános Iskola igazgatója, nagy lelkesedéssel szervezte meg az új iskola építését. Erőt, időt, energiát nem sajnálva, sokat fáradozott azért, hogy a településnek az akkori kornak megfelelően korszerű, szép iskolája legyen. Folyamatosan motiválta a falu lakosságát, hogy a munkálatokban részt vegyenek. Megszervezte a társadalmi munkát, összefogta és közösséggé kovácsolta a község lakóit.

Nemcsak az iskola, hanem a falu fejlesztéséért is sokat fáradozott, a falu motorja volt: szorgalmazta a sportpálya, az öltöző megépítését, a sportkör elnöke, tanácstag, majd később megyei tanácstag is lett.

„Vallom, hogy a pedagógusnak jelen kell lennie minden olyan fórumon, ahol a közösségek jövőjéről van szó. Egy falusi tanító nem engedheti meg magának, hogy ne legyen közéleti ember. Persze előfordulhat, hogy nem kíváncsiak a véleményére, vagy nem kérdezik. (…)És nemcsak a művelődést közvetlenül érintő kérdésekkel kell foglalkoznia. (…)”- vallotta egy róla készült újságcikkben. (Sz. A.: Nem akartam próféta lenni” Kisalföld, 1974. jan.19.)

A társadalmi összefogás egy másik szép példája, az óvoda megépítése is az ő nevéhez fűződik.

’’A régi óvoda (pálya melletti) helyén akkor kezdtek sportöltözőket építeni, de a négy falnál tovább nem jutottak. Községi Tanács vállalta az átalakítást, melyet a Járási Tanács Építési Osztálya is jóváhagyott. Ebből a négy falból lett egy kétcsoportos óvoda.”

Kiváló szervező munkájára megyei szinten is felfigyeltek, s megválasztották a Győr-Sopron-Megyei Sporthivatal elnökének, a nyolcvanas években városi elnökhelyettes lett. Később a Kölcsey Ferenc Általános Iskola igazgatója, majd helyettese volt hosszú évekig, de szíve mindig nyúli maradt. Mint igazgató, elévülhetetlen érdemeket szerzett a korszerű iskolavezetési gyakorlat megvalósításában. 

Magas színvonalú munkájának elismeréseként több ízben részesült kitüntetésben. Mikor megkérdezték tőle, hogy hol szeretné átvenni gyémántdiplomáját, azt mondta, hogy természetesen Nyúlon, mert idekötik az emlékek. Nyúl Község Önkormányzata a településért végzett önzetlen munkájáért elismeréséül díszpolgári címet adományozott neki. Nyúl község és Győr város legönzetlenebb közösség-, sport- és iskolaépítő emberétől búcsúzunk fájó szívvel.


A búcsú, a köszönet pillanata is. Amikor búcsúzunk, egyúttal köszönetet is mondunk belső csendünkben az „Alkotónak” mindazért, ami rá emlékeztet, amit neki köszönhetünk.

Vigasztaljon minket a tudat, hogy ismerhettük, hogy köztünk, velünk élt. Nyújtson vigaszt a gondolat, hogy nekünk, értünk dolgozott. Emléke örökké bennünk él!

Nyugodjon békében!

 

Ekkor Jézus így szólt: „Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és nehéz terheket cipeltek, és én megnyugvást adok tinéktek.” (Máté 11:28, NLT)

 

Búcsúzom Tőled, egykori tanítványaid, régi, valamint a jelenlegi kollégáid és a település lakói nevében. 

 

Nyugodj békében Igazgató Úr!

Isten Veled, Karcsi bácsi!

 

Győriné Csendes Gyöngyi   
      intézményvezető                  A megemlékezésről készült képek megtekinthetők a GALÉRIÁBAN.