Évek óta nem láttunk ilyent: Szent Miklós régen örvendeztetett meg bennünket azzal, hogy megrázta szakállát… biztos jó kedve kerekedhetett valami miatt, hogy hópihék millióit küldte szét névnapja előtti napokon…
Tudta, biztos, tudta, hogy rokona, a „nyúli Mikulás” (ki hallott már ilyet nyúl és Mikulás?!) már kifényesítette…(nem, nem a csizmáját bár biztos, hogy azt is, hiszen jég a cipője…) a száncsengőjét, hogy minél szebben csilingeljen.
Mert egyszer lesz, hol nem lesz, december 5-e, Kis- és Nagynyúlon innen, Káptalannyúlon túl, Kis- és Nagynyúlhegyen keresztül, ott, ahol a kurtafarkú nyuszi ugrándozik és most havat túr, sok-sok gyereknek szerezzen örömet azzal, hogy csillogó hóban jelenik meg.
Így aztán megtörtént, ami az összes mikulásdalocskákban szerepel: Hullt a pelyhes fehér hó eljött hozzánk Télapó az iskola összes gyereke várva várta, napokkal előtte vidám énekek és versek hangja szállt már. Volt zsákjában minden jó müzliszelet pezcukor… Eljött hozzánk, nemhiába vártunk rá a kedvesnek nagyon kedves de hogy mennyire öreg azt nem tudjuk Télapó.
A havas Jókai úton csilingelve jött az iskola felé a két ló húzta feldíszített fogat nagy sebességgel, már majdnem elrepült, amikor észrevette a Tavasz utca sarkán integető, örvendező gyereksereget, az iskola legnépesebb évfolyamának 61 tanulóját és hangos fékcsikordulással, éles ráfordulással az iskola felé módosította útját.
Két szép ló húzta, repítette, gömbölyű zsákja meglehetősen megcsappant, mert itt egyfele vitte és százfele osztogatott belőle.
További fotókért kattintson a képre!
Télapó itt volt, hó volt a subája, jeges a cipője, azt kívánjuk így jöjjön hozzánk jövőre…
Köszönjük a Nyúli Hagyományőrző Lovasegyesületnek, hogy taxit biztosítottak a jó öreg nagyszakállú Mikulásnak és segítőjének a krampusznak!
Szabó Bea
